2. fejezet Az ismeretlen érzés

Nem tudom, hogy miért érzek késztetést, hogy beszéljek vele. Nem is gondolkodom, egyszerűen csak ösztönösen odalépek és megszólítom. Ebben nincs semmi ésszerű. De miért?

Azt hiszem, mára hanyagolom ezt a kérdést és elmegyek vadászni, hogy kiszellőztessem a fejem. A tenger felől sós levegőt sodort a viharos szél. Az éjszaka olyan sötét volt, mint a pokol kútja. Futni kezdtem, és felszabadultnak éreztem magam, nagyon jólesett. Megéreztem egy medve illatát. Követni kezdtem, majd mikor elég közel kerültem hozzá hirtelen ráugrottam. A medve ijedtében le akarta tépni a fejem a mancsaival, a körmei átszakították a pólómat, és a bőrömet akarták felhasítani, kevés sikerrel. Elnevettem magam majd felkaptam és odébb hajítottam, majd rávetettem magam és belemélyesztettem a fogaim, mire a medve utoljára felhördült. A vére forró és nedves, csillapította a vérszomjam. Majd még elkaptam egy oroszlánt is, azután egész éjszaka csak futottam.

Reggel mikor visszaértem a házhoz, gyorsan letusoltam és felöltöztem, majd indultunk is az iskolába.

Alice egész úton, úgy vigyorgott, mintha egész nap vásárolgatott volna.
- Min vigyorogsz?
- Majd meglátod - és önelégült képet vágott.
Nem tudtam mire vélni, és úgyis azt mondta, hogy meglátom, szóval nincs min gondolkodni. Behajtottam az iskola parkolójába, gyorsan beparkoltam.

Elindultam biológiára Edwarddal és Bellával. Némán igyekeztünk az osztályterem elé. Mikor beértünk a terembe megpillantottam Ninát. Úgy látszik, van még egy közös órám vele, mellette pedig ott ült Leila és egy barna hajú srác. Nina épp a könyveit készítette elő, így nem látta mikor beértünk. Leila a sráccal beszélgetett, de mikor beértünk a terembe azonnal rám emelte a tekintetét, és megcsillant a szeme. Leültünk az utolsó szabad hármas padba, majd Nina felé néztem, aki már a házi feladatát hasonlította össze a Leiláéval. A szőke hajú lány megbökte, erre Nina morcos képpel fordult oda hozzá, míg a szőke hajú lány felém mutatott. Nina rám nézett, majd lesütötte a szemét. Megláttam a fekete, mélyen dekoltált felsőjét, mire elvigyorodtam. Beültünk a padba, majd rá két perce bejött a tanár is. Edward felkuncogott úgy, hogy csak én halljam, ezért megkérdeztem már tőle gondolatban, hogy min nevet:

- A kis csaj teljesen beléd van esve. – Ilyenkor, olyan jó lenne gondolatolvasónak lenni, pedig nem sokszor mondtam ilyet. Na, jó most sem mondtam, hanem gondoltam. Fejtsd már ki kicsit jobban - gondoltam.
- Rád gondol, mindig mikor csak hallom, na meg persze a szőke lány is, csak ő kicsit idősebb korosztálynak való gondolatokkal bombázza az elmém.

Rávigyorogtam Ninára és Leilára. A szőke lány is szép, de valahogy Nina jobban vonz. Lehet, hogy azért, mert sokkal titokzatosabb. Persze, kedvemre lennének azok az elképzelések, amikre Leila gondol, de én nem vagyok Edward. Mr. Önuralom. Meggyőződésem, hogy én cafatokra tépném, ha megpróbálnánk bármi ilyesmit.

- Esküszöm, mintha pornó filmet néznék… - mondta szemrehányóan,mintha én lennék a hibás, erre megforgattam a szemem.

Szerencsémre kicsöngettek, nem bírtam volna még ki 5 percet abból az unalmas órából. Épp kifelé jöttem, amikor megérintett valaki, és amikor hátranéztem megláttam, hogy Leila az fülig érő mosollyal az arcán.

- Szia, Emmett! Arra gondoltam elmehetnénk moziba páran Seattle-be. Nem jönnél velünk te is? - kérdezte kicsit bizonytalanul.
- Szia, Leila! Hát, nem tudom… Kik mennének és mikor?
- Nina, Lucas, én és remélhetőleg te. Szerintem ma este hétkor. Elpirult. Ő?
- Rendben, ott leszek nálatok hétre - jelentettem ki és elkértem a címét, majd Ninára néztem, aki a barna hajú sráccal beszélgetett. Talán ő Lucas?
- Köszönöm. Akkor este találkozunk.

Lucas? És miért beszélget vele ennyit Nina? Talán járnak, és Leila kettős randinak tervezte? De hisz én nem randira mondtam igent. Valószínű túlkomplikálom a helyzetet, hisz Edward azt mondja, Nina belém van esve. De attól még járhat Lucasszal. Hirtelen mintha féltékeny lettem volna. Lucasra? Nincs okom féltékenynek lenni, hisz semmi közöm Ninához, azon kívül, hogy ma ő is ott lesz a moziban. Még ha féltékeny lennék is, Edward azt mondja, hogy tetszem Ninának, szóval előnyben lennék. Úristen, nem kellene ezen a lányon ennyit agyalnom, a végén még vámpírokat megszégyenítő módon megfájdul a fejem.

A hazaérkezésem után leültem a tv elé és csak kapcsolgattam a csatornákat, miközben gondolkoztam. Amikor rátaláltam egy-egy jobb meccsre, az kizökkentett az elmélkedésből, szerencsére. De ugyanezt Edward is megejtette, úgy 6 óra környékén.

- Hé, Em! - lassan emberi tempóban felkeltem a kanapéról, majd odasétáltam hozzá.
- Mond.
- Úgy látom, tetszik neked Nina- mondta vigyorogva.
- Miből gondolod te ezt? - kérdeztem, mivel még én sem nagyon tudok róla. Az egy dolog, hogy sokat gondolok rá, de a családomra is sokat gondolok.
- Jaj, Istenem! Ne mond, hogy nem vetted észre. Azon gondolkodsz, hogy néz ki, és még féltékeny is vagy Lucasra.
- Tényleg jól néz ki az tény- megejtettem egy kaján vigyort és fekete kivágott felsőjére gondoltam, na meg a tartalmára -, de ő ember, én pedig nem te vagyok.
- Na, jó, szerintem mára elég volt ezekből a gondolatokból, mert még megőrülök. Te is inkább készülődj, mert tíz perc van hétig. - legyintett, majd még hozzátette magának - Ennyi perverz embert Forksban…

Igaza van, sietnem kell. Felszaladtam immár vámpírgyorsasággal és gyors letusoltam, majd felöltöztem. Lementem a garázsba, beszálltam a jeepbe, majd elindultam Leilához. Az eső esett, mint általában, ráadásul a köd is nagy volt. Feltekertem a fűtést, hogy ne fázzanak, majd ha odaérek. Kibámultam a szélvédőn, még így is jól kiláttam, hogy esik az eső. Lelassítottam, mivel már majdnem ott voltam Leiláék házánál. Leila már a fedett teraszon várt. Mikor megálltam kiszálltam, ő idesietett. Segítettem neki beülni az autóba majd én is elvégeztem ezt a feladatot.

- Szia!
- Szia, Leila! - rámosolyogtam. - Merre lakik Nina?
- Egyenesen majd jobbra és majd megmutatom melyik ház az. Lucas is ott van Ninánál.

Lucas és Nina. Talán csak nem volt, olyan alaptalan a feltételezésem. Lehet, hogy tényleg járnak, hisz ha nem, akkor Lucas mért nem Leilához ment, vagy mért nem mentünk el érte is külön? Most akkor tényleg féltékeny vagyok? Én még nem voltam féltékeny nem volt miért, hisz Rose már vámpírrá válásom óta szeretett. Úgy tettem, ahogy Nina mondta és meg is érkeztünk a házhoz. Dudálni kezdtem, hogy meghallják, hogy itt vagyunk, hisz az emberek füle nem olyan jó, főleg nem ilyen nagy esőben.